Egy nap alatt beszedtünk három elképesztő napos élményt. A naplementét már mutattuk annál szebbet nem láttunk még soha. Másnap reggel a napfelkelte késett másfél órát, mert kicsit felhős volt a tenger felett az ég. De amikor megjött, kiderült, hogy érdemes volt várni.
Visszaaludtunk kicsit a szobában aztán elindultunk szemüveget vadászni. A városba megérkezett jó pár újabb kupac zarándok, ennek köszönhetően megnézhettük életünk leghosszabb sorát. Kb másfél kilométer hosszan álltak az emberek egymás mögött, hogy átkompozhassanak a szigetre a szent templomba. Szemüveg ügyben mentünk két eredménytelen kört aztán beleszaladtunk egy gyerekbe, aki végre azt árult és nagyon szeretett minket hogy nem alkudtunk (50 rúpia egy darab). A szemüvegekbe belenézve és kiderült, hogy már szépen beleharapott a hold a napba, ezért elindultunk a kilátótorony felé. Megint leszurkoltuk a kétszer 12 forintot, szereztünk egy csomó minibanánt meg vizet és leültünk várni. Az indiánok teljesen meg voltak őrülve, de mi is erősen a hatása alatt voltunk. „egyszer-az-életben” élmény volt, mikor beért a hold a nap alá és körbevilágította a nap. Varázslatos volt 99-ben is (amikor Manó hazafelé letörölte a felvételeket véletlenül: ) ), de akkor egyszerre sötét lett, a madarak elhallgattak és aztán visszajött minden. Most, hogy a napból maradt egy gyűrű sokkal szebbnek tűnt az egész, és mivel kicsis felhős volt az ég helyenként, tudunk is mutatni belőle Nektek kicsit. Döbbenetesen szép volt, akarunk még sok ilyet látni.
Gyors ebéd után tovább haladtunk. Előző nap már kiderült, hogy minden visszainduló vonat és busz erősen fullon van már szombaton is, vasárnap meg főleg. Úgyhogy kibéreltünk egy Ambassador autót (nagyon szép!) és felautókáztunk ide Aleppey-be. Innen indulnak a lakóhajós túrák a helyi lagúnákba. Azt hiszem ez a következő bejegyzésből fog kiderülni, hogy mi is valójában, mi a Zsófi-féle eupoliszos előadásból, meg az útikönyvekből. Mindenki szerint hatalmas élmény, a hajónkat már láttuk, az elképesztően néz ki, a Backwater meg valószínűleg az alapos felkészülés ellenére is meglepő élmény lesz. Legalábbis ebben bízunk.
Jövő héten jelentkezünk, addig is kommenteljetek bátran, mert innen nézve úgy tűnik, hogy egyre érdektelenebb szövegeket meg fotókat írunk…
Visszaaludtunk kicsit a szobában aztán elindultunk szemüveget vadászni. A városba megérkezett jó pár újabb kupac zarándok, ennek köszönhetően megnézhettük életünk leghosszabb sorát. Kb másfél kilométer hosszan álltak az emberek egymás mögött, hogy átkompozhassanak a szigetre a szent templomba. Szemüveg ügyben mentünk két eredménytelen kört aztán beleszaladtunk egy gyerekbe, aki végre azt árult és nagyon szeretett minket hogy nem alkudtunk (50 rúpia egy darab). A szemüvegekbe belenézve és kiderült, hogy már szépen beleharapott a hold a napba, ezért elindultunk a kilátótorony felé. Megint leszurkoltuk a kétszer 12 forintot, szereztünk egy csomó minibanánt meg vizet és leültünk várni. Az indiánok teljesen meg voltak őrülve, de mi is erősen a hatása alatt voltunk. „egyszer-az-életben” élmény volt, mikor beért a hold a nap alá és körbevilágította a nap. Varázslatos volt 99-ben is (amikor Manó hazafelé letörölte a felvételeket véletlenül: ) ), de akkor egyszerre sötét lett, a madarak elhallgattak és aztán visszajött minden. Most, hogy a napból maradt egy gyűrű sokkal szebbnek tűnt az egész, és mivel kicsis felhős volt az ég helyenként, tudunk is mutatni belőle Nektek kicsit. Döbbenetesen szép volt, akarunk még sok ilyet látni.
Gyors ebéd után tovább haladtunk. Előző nap már kiderült, hogy minden visszainduló vonat és busz erősen fullon van már szombaton is, vasárnap meg főleg. Úgyhogy kibéreltünk egy Ambassador autót (nagyon szép!) és felautókáztunk ide Aleppey-be. Innen indulnak a lakóhajós túrák a helyi lagúnákba. Azt hiszem ez a következő bejegyzésből fog kiderülni, hogy mi is valójában, mi a Zsófi-féle eupoliszos előadásból, meg az útikönyvekből. Mindenki szerint hatalmas élmény, a hajónkat már láttuk, az elképesztően néz ki, a Backwater meg valószínűleg az alapos felkészülés ellenére is meglepő élmény lesz. Legalábbis ebben bízunk.
Jövő héten jelentkezünk, addig is kommenteljetek bátran, mert innen nézve úgy tűnik, hogy egyre érdektelenebb szövegeket meg fotókat írunk…
Szerbusztok.
VálaszTörlésMost jutottam elegendő időhöz, hogy nyugalomban és kellő figyelemmel bekapcsolódjak az utazásotokba - mint utólag kiderült érdemes volt megvárnom ezt a pillanatot! Nagyon érdekes és egészen átérezhető az írás+fotók által az ottani "lét", és én személy szerint jókat nevetgélek itt, szóval köszi Nektek :) Várom a továbbiakat.
tomkae
Danikám, ne add föl! Írj csak bátran, fosós-hányós napjainkba viszel egy kis vidámságot...
VálaszTörlésAz állatkertes sztorin sokáig virultunk.
Puszi: Orsi
Azért látszik, hogy távoli felmenőid között néhánynak köze volt az irodalomhoz - Orsihoz csatlakozva a fosós-hányós-hólapátolós napjainkba valóban fényt visznek az írások, jó olvasni őket! Szinte hihetetlen, mi mindent láttatok már és még mennyi minden vanchátra. A napos-holdas fényképek gyönyörűek, a köcsögös tejberizs ízére én is kíváncsi lettem volna. várjuk a további beszámolókat! Szerettük volna a karácsonyfát megtartani addig, amíg hazajöttök, de lassan átmegy szomorúfűzbe, úgyhogy majd jövőre lesz megint.
VálaszTörlésPuszi, vigyázzatok egymásra
Elfelejtettem írni, hogy a kilátóban a sok fekete között nagyon jól mutattál...
VálaszTörlésInnen az esos szigetrol ugy tunik, mintha egy nemletezo helyen lennetek, minden kepen sut a nap, kiveve ahol holdal takargatjak. Mit is lehetne ehhez kommentelni, falom a kepeket es az elmenyeket, ha nem gondolnam, hogy kar ott gep elott ulni, azt kernem irjal sokkal tobbet!
VálaszTörlésHalló fiatalok Birgitet alig lehet már itt tartani. További jó utat. András
VálaszTörlésJo amikor ilyen sokan irtok, orom olvasni az otthoniakat :) d
VálaszTörlés