Azt íruk az idevezető bejegyzésben, hogy Delhiben szemen rúgja az embert a szmog, de jobban belegondolva, az érzést inkább páros lábas stopliscipős szembe-becsúszásként lehet leírni. Másnap mondták, hogy akkor már öt napja iszonyat köd volt, ami azért volt vicces, mert a köztársaság napi katonai dísszemlén mindenki az előtte ülő ember sapkáját látta az elvonuló hadak helyett… Mindenesetre ahogy öt nap alatt beszorult a füst a köd alá az elég meglepő jelenséget okozott.
Delhiben a füstnek alapvetően három forrása van szerintünk:
1. vannak az euro-4 es szabványú motorral majdnem felszerelt riksák és teherautók,
2. van a szemétfeldolgozás helyi módszeréből származó füst (összegereblyézzük-meggyújtjuk)
3. és van a kegyetlen olajszag az utcai árusok bódéiból, akik amúgy nagyon jó de betegesen csípős (és olajos) kajákat árulnak. (megtaláltuk Gergő és Bognár Ati kedvenc kajáldáit is és valóban nem lett gyomorrontásunk)
Delhi azért tényleg nagyon súlyos (és itt a nagyon helyén élőszóban más állna…). Van egyszer egy birodalmi főváros, hatalmas sugárutakkal, amiken nagykövetségek, minisztériumok és világcégek előtt csobognak a szökőkutak és bazinagy luxusautók kerülgetik a bringás riksásokat. Meg ott van a másik oldalon a hihetetlen sűrű óváros, meg a Main Bazaar, ami Évi szerint nem is igazi, hanem valami szürreális, utópisztikus film díszlete, és szorgos munkások hordják tele mindenféle szarral, minden reggel, és a teheneket is mesterségesen koszolják össze annyira, hogy a világ legótvarabb állatainak tűnjenek. Az tény, hogy telehordják a várost minden szarral, és az is, hogy a világ legócskább tehenei delhiben laknak (bár lehet hogy a kalkuttaiakkal versenyezhetnek, mert azokat nem láttuk) de ezek nem díszletmunkások, és nem a szerep kedvéért sokat fogyott tehén színésznők, hanem tényleg így pörög errefelé az élet. És ebben a földöntúli mocsokban valami hihetetlen sebességgel biznyákol mindenki, elképesztő dolgokat akartak nekünk eladni elképesztő stílusban, és amit itt nem kapsz meg az tényleg nincs a földön.
Mi szerencsére célirányosan mentünk a Shell Expo nevű céghez ahol eltöltöttünk egy vidám napot ajándékvásárlással, ahol egy kicsit a végén már az agyára mentünk a személyzetnek, mert náluk általában egy termékből szoktak minimum százat venni, mi meg vettünk minimum százféle termékből egyet-egyet. De nagyon vidám dolgokat találtunk vicces áron, most meg imádkozunk, hogy az egyik sötét kapualjban feladott negyedmázsás csomagunk a UPS segítségével megérkezzen Leányfalura. A vásárlás után menetrendszerűen összefutottunk Mártival meg a Petyával és vidáman elvoltunk még két napig, úgy, hogy közben megnéztük a Taj Mahalt is, de azért nagyon nem sajnáltunk visszajönni Goára. Sőt, egyértelmű volt az érzés hogy hazajövünk.
Delhiben a füstnek alapvetően három forrása van szerintünk:
1. vannak az euro-4 es szabványú motorral majdnem felszerelt riksák és teherautók,
2. van a szemétfeldolgozás helyi módszeréből származó füst (összegereblyézzük-meggyújtjuk)
3. és van a kegyetlen olajszag az utcai árusok bódéiból, akik amúgy nagyon jó de betegesen csípős (és olajos) kajákat árulnak. (megtaláltuk Gergő és Bognár Ati kedvenc kajáldáit is és valóban nem lett gyomorrontásunk)
Delhi azért tényleg nagyon súlyos (és itt a nagyon helyén élőszóban más állna…). Van egyszer egy birodalmi főváros, hatalmas sugárutakkal, amiken nagykövetségek, minisztériumok és világcégek előtt csobognak a szökőkutak és bazinagy luxusautók kerülgetik a bringás riksásokat. Meg ott van a másik oldalon a hihetetlen sűrű óváros, meg a Main Bazaar, ami Évi szerint nem is igazi, hanem valami szürreális, utópisztikus film díszlete, és szorgos munkások hordják tele mindenféle szarral, minden reggel, és a teheneket is mesterségesen koszolják össze annyira, hogy a világ legótvarabb állatainak tűnjenek. Az tény, hogy telehordják a várost minden szarral, és az is, hogy a világ legócskább tehenei delhiben laknak (bár lehet hogy a kalkuttaiakkal versenyezhetnek, mert azokat nem láttuk) de ezek nem díszletmunkások, és nem a szerep kedvéért sokat fogyott tehén színésznők, hanem tényleg így pörög errefelé az élet. És ebben a földöntúli mocsokban valami hihetetlen sebességgel biznyákol mindenki, elképesztő dolgokat akartak nekünk eladni elképesztő stílusban, és amit itt nem kapsz meg az tényleg nincs a földön.
Mi szerencsére célirányosan mentünk a Shell Expo nevű céghez ahol eltöltöttünk egy vidám napot ajándékvásárlással, ahol egy kicsit a végén már az agyára mentünk a személyzetnek, mert náluk általában egy termékből szoktak minimum százat venni, mi meg vettünk minimum százféle termékből egyet-egyet. De nagyon vidám dolgokat találtunk vicces áron, most meg imádkozunk, hogy az egyik sötét kapualjban feladott negyedmázsás csomagunk a UPS segítségével megérkezzen Leányfalura. A vásárlás után menetrendszerűen összefutottunk Mártival meg a Petyával és vidáman elvoltunk még két napig, úgy, hogy közben megnéztük a Taj Mahalt is, de azért nagyon nem sajnáltunk visszajönni Goára. Sőt, egyértelmű volt az érzés hogy hazajövünk.
egy kancsó illegál sör
Imád meghallgatásra talált, gyermekem: a csomag két napja itt van Leányfalun.
VálaszTörlésO.